Ez a novella nem a legtökéletesebb, de egy éve ezzel nyertem versenyt. Remélem azért tetszeni fog.
A bérgyilkos
*Már több, mit egy hónapja figyeli a lányt különböző álruhákban. Nem valamiféle beteges vonzalom miatt, pedig csinos teremtés volt, hanem a fivérét várta. Tudta, hogy eljön a kis húgához, hogy pénzt adjon neki és megmutassa, hogy még él. És akkor ő megöli. Ezt sem valamiféle beteges dolog volt, hanem a munkája. Nos igen, a Klán megkötötte rá a szerződést. Nem tudta, hogy ki a megbízó, igazából nem is izgatta. Talán egy hitelező, vagy gyilkos hajlamú haragos. Esetleg az is előfordulhat, hogy egy gazdag férj, akit felszarvaztak, talán éppen fordítva, egy gyönyörű szerető, aki nem képes elviselni, ha otthagyják. Unalmas perceiben néha elgondolkozott róla, de csak úgy unaloműzésből. De egyvalamit tudott, hogy a prédának meg kell halnia. És most az ő kezétől fog meghalni. Már hosszú évek óta volt a klán teljes jogú tagja és sok sikeres akció volt mögötte. Elérte azt, hogy most már válogathatott a munkák között. És válogatott is. Voltak elvei, még ha ezeket méltatlannak is találta, volna egy-két pályatársa. Például nem ölt tíz évnél fiatalabb gyermeket, majd megtagadta a terhes nők meggyilkolását is. Bár ez utóbbit egyszer szegte meg. Egy, a hatalmas puszták között élő sámánnőt egy démon termékenyített meg. A Birodalom és az Inkvizíció nem sajnálta a pénzt és a drágakövet, mikor a Klánt bérelte fel. Nyolc társával indultak el, de csak hárman tértek vissza. Amit ott láttak megviselte őket. Ő fél évet töltött egy kolostorban, hogy kiheverje a megrázkódtatásokat. A nagyhatalmú Inkvizíció ebben is segített nekik. A másik társa teljesen beleőrült a látottakba, harmadik fegyvertársa, akit testvéreként szeretett, letette a kardot és ott maradt szerzetesnek. Állítólag a Klán vezetője maga ment el hozzá és adta áldást a döntésére. Majd nyilvánosan kijelentette a Klán előtt, hogy társuk nem renegát, hanem más utat választott és nem vét ez által a Klán törvényei ellen. Ő ekkor vívta ki mindenki elismerést és tiszteletét. Viszont ennek ára lett. Néha csendes éjszakákon üvöltve ébred fel lázas rémálmaiból. Ilyenkor órákig nehezére esik visszaaludnia. *
*Most viszont nem számít hasonlóra, hanem éppen a piacra kisétáló leányt figyeli. Szőke haja és messzire hallatszó kacagása kiemeli a környék komorságából. Ha nem kapna pénzt és a bátyja, nem jelenne meg néha, hogy jelenlétével figyelmeztesse az emberi sakálokat, akkor már régen elrabolták volna, és olyan borzasztó dolgokra kényszerítenék, aminél a halál is jobb. Azon kapta magát, a most koldusnak álcázott, fejvadász, hogy már-már sajnálja a leányt. Ha meghal a fivére, akkor már nem fog többé így kacagni és a hiénák, akik eddig nem érinthették, azonnal előlépnek a sötétségből és megkínozzák a testét és elpusztítják a lelkét. Sokszor gondolt arra, hogy vele is végezni fog szépen csendben, fájdalom nélkül. Nem, azért mert élvezi a gyilkolást, hanem azért, mert tudja jól, hogy megmentheti a kínoktól, amik érni fogják. Prostituáltakból már így is rengeteg volt ebben a hatalmas városban, és rabszolgák számát sem kellene növelni egy ilyen csinos teremtéssel. Sokan vannak, akiknek egy fiatal leány életének, vagy testének meggyötrése nem okozna lelkiismeret furdalást. Gondolatban vállat von, majd teste követi a gondolatot és megrándul a válla.*
*Ebben a pillanatban lép ki a nem túl nagy ház ajtaján a mindig mosolygó, életvidám leányzó. Már a nevét is megtudta, pedig nem törekesett rá. Most, hogy már tudja a nevét minden megváltozott benne. Nem csak egy arc a tömegben, hanem egy lélek, aki meg fog halni a kezétől. Mert igen most döntötte el, hogy végezni fog a lánnyal könyörületből. Egy pillanatra elmosolyodik, mert biztos sokan felháborodnának azon, hogy hogyan lehet egy egészséges, fiatal, csinos, szabad és függetlent könyörületből megölni. De ezeknek, az embereknek a többsége nem képes megérteni, hogy hogyan is működik a világ. Persze, ha az embernek pénze vagyona van, sok mindent megvehet, akár lelkiismeretet is. De biztonságot nem. Ő már csak tudja.*
*Egy nagy levegőt, majd ülve marad. Az alatt a hónap alatt megismerte a napirendjét, a szokásait. Hetente háromszor ment ki a piacra, hogy ott négy barátnőjével bevásároljanak, csevegjenek, nevessenek. Miután bevásároltak, az egyikük házába, mindig ugyanabba mentek némi teát, vagy bármi mást inni, tovább folytatni a pletykálkodást. Most nem követi, mert már majdnem lebukott egyszer. Már második hete volt a leány nyomában, mikor a piacon az öt fiatal hölgy megállt és őt kezdték el nézni. Próbált a tömegben elbújni, de nem tudott, mert úgy érezte, hogy figyelik. Szégyen ide, szégyen oda de szinte futva menekült el, majdnem leleplezve magát. Azóta nem követi a lányt, úgy is a fivére a célpont és biztos benne, hogy ebbe a házba fog visszatérni, még ha rövid időre is. Elbújt az egyik sikátorba és levetette a koszlott gönceit és az alatta lévő ruháját megigazította magán. Végigsimít a tőre markolatán, majd a célpont házával szemben lévő házba besétál. Itt bérelt szobát, amit méregdrágának talált ahhoz képest, amit kapott. De most nem ő fizetett, hanem a Klán. Az ablakából remekül rálátott a szomszéd házra, sokszor még az ablakokon is beláthat, ahol párszol megfigyelhette, ahogy a lány öltözött. Ilyenkor elszégyellte magát és gyorsan elkapta a tekintetét a gyönyörű testről.*
*De most van egy kis ideje, hogy aludjon. Ledobja a ruháját, és kényelmesen elterül az ágyon, és szinte azonnal elalszik. Álmában egy olyan helyen és olyan időben jár, ahonnan legszívesebben elmenekülne. Az istenek most sem adják meg neki az esélyt a nyugodt pihenésre. Újra abban a vérszagú jurtában jár, ahol élete legborzasztóbb ellenfelével állt szembe.*
*A hold sápadtan világit a kopár dombok felett, mikor a kilenc nesztelen alak hangtalanul halad a nomádok által birtokolt földterületen át a sámánnő sátrának otthont adó táborba. Mindegyikükben ott a kérdés, hogy miért kell ennyi képzett fejvadász egy terhes nő levadászására. Sőt nem csak képzettek voltak, hanem a klán gyöngyszemei. Mesterei a szakmájuknak, retteget fegyverforgatók és hallgatag vadászok, akik lelkiismeret furdalás nélkül ölnek, ha kell. Napokig lovagoltak, majd két napon keresztül gyalogoltak, a lehető legnagyobb körültekintéssel, hogy nehogy meglássa őket valaki, mert akkor lőttek a meglepetésnek. De meglepetésükre nem találkoztak egyetlen vadászó csapattal, vagy portyázó őrjárattal sem. Az isteneknek hálálkodtak, de tudniuk, érezniük kellett volna, hogy valami nem stimmel. Kardokkal, tőrökkel és nyílpuskával voltak felszerelve. Bíztak a tudásukba és fegyvereikben. Majd meglátták a hatalmas jurta tábort, ahol az a sámánnő tartózkodott, akit egy hatalmas és félelmetes démon termékenyített meg. Hónapokig tartott, amíg eljutott a hír azokhoz, akiknek volt lehetőségük a cselekvésre. Onnantól kezdve már csak napok kérdése volt, hogy a Birodalom legnagyobb és leghíresebb fejvadász klánját felbéreljék arra a feladatra, hogy megsemmisítsék ennek a szentségtelen frigynek a gyümölcsét, még lehetőleg azelőtt, hogy megszületne. A kilenc fejvadász lóhalálában tört a célja felé. És most itt vannak a tábor szélén, csak hogy lecsaphassanak egy terhes nőre. Pár szóval és néhány mozdulattal felvázolják a helyzetet, majd mikor a legsötétebb van elindultak a tábor közepe felé, ahol a legdíszesebb és legnagyobb jurta áll. Bár őrök állnak a sátor bejáratánál, mégsem tudják megakadályozni, hogy bejussanak a fejvadászok. A két őr hangtalanul esik össze szívükben egy-egy vesszővel. Meztelen pengékkel hatolnak be a hatalmas jurtába, ahol nem az a látvány fogadja őket, amit vártak. Számítottak rá, hogy a több részre tagolt sátorban lesznek őrök és szolgák, de arra nem is gondoltak, hogy olyan ügyességgel forgatják a fegyvereiket, hogy már a legelején három társuk acéllal a szívükben hanyatlott le holtan. A küzdelem hevében nem is vették észre, hogy a halottak vére egy hatalmas tócsába gyűlik össze. Ahogy belépnek abba a helyiségbe, ahol a terhes sámánnőt sejtették pokoli látvány tárult a szemük elé. Mindenütt vér és húscafatok, és iszonyatos bűz csapta meg az orrukat. A szolgák a saját vérükkel itatták, és saját húsukkal etették a démonfattyúval viselős nőt. Akik még éltek a saját testükkel fogták fel az előrecsapó nyílpuska lövedékeket és a biztos kezekből előreszökkenő dobótőröket. Majd az a tucatnyi szolga félelem nélkül, puszta kezükkel esett neki a fejvadászoknak. Démoni erő szállhatta meg őket, mert rögtön még két klán tagot tepertek le és téptek szét. A sámánnő vörösen izzó szemmel állt fel. Pocakja hatalmasra nőt és szinte látni lehetett annak a sátáni lénynek a körvonalait, ami megszületni készült. Addigra a szolgák már meghaltak és a megmaradt gyilkosok rájöttek, hogy életük talán legnehezebb küzdelme elé néztek. A nő mosolyogva néz a halott szolgáira, akiknek a vére patakokban folyt felé, majd a fejvadászokra veti pokoli pillantását, és vérfagyasztó hangon felüvölt…*
*Üvöltve pattan fel az ágyából. A verejtéktől csatakos inge bűzösen tapad a testére, izzadt tenyerében egy görbe tőrt markol. Körbenéz riadt szemekkel, majd realizálódik benne, hogy megint csak egy rettenetes rémálmot látott. Nagy levegőt vesz, majd miután levetette az ingét megmosakodott a hideg vízben, ami egy tálban volt kikészítve neki. Nem öreg még, de egyre jobban fontolgatja a visszavonulását és azt, hogy már csak a fiatalok tanításával foglakozna. Talán ez után a feladat teljesítése után felkeresi kérésével a Klán vezérét: Talán meghallgatja és engedélyezi. De ez a jövő, ideje foglakozni a feladattal.*
*Ahogy kinéz az ablakon, látja, hogy a fiatal leány a négy barátnőjével visszaérkezik a házhoz és mind, az öten bemennek. Ekkor már csak a nyomasztó álom fakuló emléke él a fejvadászban. Ekkor egy lovas jelenik meg az utcán. Nem más, mint a célpont. Az a személy, akinek meg kell halni, és akit neki kell megölnie. Nagy sóhaj tör elő a mellkasából. Végre itt az idő, hogy befejezze, talán utolsó, küldetését és visszatérjen a Klán szállására és előálljon a kérésével. Az égre pillant, még néhány óra és besötétedik. Ezen a környéken sötétedés után már senki sem megy ki az utcára, ezért nem is nagyon fedezhetik fel. Átvizsgálja a felszerelését és kikészíti a fekete ruháját. A szolgálat hosszú évei alatt megtanulta, hogy a hibátlan felszerelés már fél sikert jelenthet. Nem visz magával sok mindent, csak egy tőrt, rövidkardot és egy kézi nyílpuskát, tucatnyi apró vesszővel, amik hegyére néhány csepp mérget csepegtetett. Az utcán fiatal lányok nevető hangját hallja. Nem néz ki, mert úgy sejti, hogy a lány barátnői mentek haza. Nem csak testileg, hanem lelkiekben is felkészül. Bonyolult meditációs gyakorlatokban kezd bele, amivel megtisztítja a gondolatatit és csak a feladatra fog összpontosítani. Közben eltelnek a nappali fény utolsó órái és leszáll az éj. A költők biztosan valami hangzatos jelzővel illetnék ezt az éjszakát, de ő most túllépett ezeken a metaforákon. Lassan és hangtalanul közelíti meg azt az ajtó, ahol a célpontja van. Ár nem egyszer járt a házban, amíg a lány nem volt itt. Ismeri a ház alaprajzát és a zár szerkezetét is. Könnyedén és hangtalanul jut be. Ahogy belép valami erős balsejtelem kezdi el gyötörni. Egy pillanatra megáll, de gyorsan indul is tovább. Az emeletre viszi az útja, ahonnan hangokat hall. Megszaporázza lépteit, de már tudja, hogy baj van. Ismerős szagot érez, ami nem más, mint a vér félreismerhetetlen szaga. Az emeleten lévő egyetlen szobába ront be, ahol olyan látvány fogadja, amire még legvadabb gondolataiban sem remélt volna. A leány a barátnőivel egy vérrel festett pentagramma csúcsaiban állnak. Talán vétkes könnyelműség volt azt hinni, hogy az elhaladó hangok a barátnők voltak. És a fiatal férfi teste a mágikus rajzolat közepén volt kivérezve. A szőke, most már nem igazán ártatlannak tűnő lány, az angyali hugica vérvörös démoni szemekkel néz a fejvadászra, és démoni hangon szólal meg.*
- Jöjj bátor harcos, már vártunk téged.
